Gyakran vannak különböző rendezvények itt nálunk, a kis településen, és ilyenkor felbolydul az egész környék. Szinte fel sem fogom, annyi ember árad ki a főtérre, olyan, mintha mindenki ilyenkor jönne elő, hogy itt a szép idő. Persze a téli rendezvényekkor sincsenek kevesen, de főleg a tavasz és a nyár az, ami nem csak a helyieket és környékbelieket vonzza, hanem sok belföldi és külföldi turistát is. Noha élvezem a nyüzsgést, egy idő után be tudok sokallani a tömegtől és olyankor inkább visszahúzódok a csendes kis otthonunkba, ami számomra maximálisan a nyugalom szigetét jelenti. Azért nem tagadom, az események arra is jók, hogy nagyobb társaságokat összehozzanak, akikkel egyébként nem biztos, hogy össze tudnád egyeztetni a rendszeres összefutást. „Majd kint találkozunk!” – hangzik el gyakran ilyenkor, és ez általában tényleg nem csak üres ígéret.
Fiatalabb korom (persze most sem vagyok öreg) legszebb élményei ezekhez a tavaszi és nyár elejei rendezvényekhez kötődnek. Ilyenkor még az esetleges záporok vagy a szél sem állíthatja meg az embert, mindenki szeretne legalább egy kicsit részesülni ebből a különleges hangulatból. Megvan ugyanis a varázsa, mi tagadás. Általában vannak fellépők is, ők engem többségében nem szoktak érdekelni, megmondom őszintén, sem az adott rendezvény tematikája, én inkább a társaságért és a hangulat miatt szoktam a legtöbb esetben kimenni ezekre a programokra. A barátaim többsége is így van vele, így igazán kötetlenül – mármint pusztán a ráérésünkhöz mérten – tudjuk igazítani a „napi haditerveket”. Olyan jó érzés, hogy ilyenkor újra önfeledtek lehetünk egy kicsit, és kiszakadhatunk a mókuskerékből. Continue reading