lánybúcsú
Idén nyáron volt a nővérem esküvője. Nagyon izgultunk, hogy meg tudjuk-e tartani, mert ugye a 2020-as év nem igazán kedvezett a házasodni vágyóknak. Már majdnem átszervezték az egészet, amikor jött a hír, hogy mégis meg lehet tartani. Nagyjából 1 hónapunk volt az egész megszervezésére, így, aki egy kicsit is jártas ezekben a dolgokban, az biztos tudja, hogy nem volt piskóta. Jó, nyilván az alapok megvoltak, de azért nagyon sok dolgot nem tudtunk elintézni, hiszen a karanténos időszak alatt nem lehetett mozgolódni, illetve nagy kérdőjelekre nem akartunk építeni.
Nincs meg mindenkiben a szervezői véna
Az esküvőszervezés mellett még a lánybúcsú szervezése is a nyakamba szakadt. A lányok egyébként nagyon jó fejek voltak, viszont, 12 főből senki nem volt olyan agilis a szervezést tekintően, mint ahogy én azt gondoltam. Először próbáltam arra törekedni, hogy mindenkinek kikérjem a véleményét, de láttam, hogy inkább ők az „elfogadók” táborát erősítik, így úgy döntöttem, hogy csak a legkardinálisabb kérdésekben kérem ki a véleményüket, mert nem jutunk egyről a kettőre. Nagyon stresszes volt ez az időszak, főleg mert mindig arra törekszem, hogy a lehető legjobbat hozzam ki magamból és a helyzetből is.
Az esküvő előtt, épp a pedikűrösömmel beszélgettem ezekről a dolgokról, és mesélte, hogy ő is három lánybúcsúra hivatalos ebben az évben. Mondta, hogy az egyiket már nagyon várja, mert a Balatonra fognak lemenni és vitorlázni fognak. Rögtön felcsillant a szemem, és azonnal kifaggattam minden részletről. Nagyon izgalmasnak hangzott az egész program, de abban az időszakban már annyi minden volt egyszerre a fejemben, hogy ahogy kiléptem a szalonból, csak annyi maradt meg, hogy „BalatonPRO”. Continue reading
